Emberek

10 világvezető, akik személyiségkultuszt hoztak létre

A személyi kultuszt sokszor a propaganda teremti meg, melynek segítségével a politikai vezetőt az egész nemzet szemében dicsőíti.

10. Türkmenisztán – Szaparmurat Nyjazov


Türkmenisztán, egy közép-ázsiai ország, a Szovjetunió része volt egészen 1991-ig, amíg függetlenné vált. Saparmurat Niyazov politikus 1985-ben kezdte meg megbízatását a Türkmén Kommunista Párt első titkáraként. Évekkel később, 1999-ben életfogytiglani elnöknek nevezték ki. Ezzel a lépésével beírta nevét a személyiségkultuszt megteremtő kiemelkedő világvezetők listájára. Totalitárius uralmát rendszeres politikai megtorlás jellemezte a különféle börtönbüntetést kapott vagy pszichiátriai klinikákon elhelyezett politikai ellenfelekkel szemben.

A médiát az állam szorosan figyelemmel kísérte. Nyijazov számos vitatott törvényt fogadott el, köztük a balett és az opera betiltását, valamint a férfiak hosszú haj és szakáll viselését. Emellett az elnök családtagjai tiszteletére átnevezte az év hónapjainak nevét, és forgó aranyszobrot állított a tiszteletére az állam fővárosában, Asgabatban egy épület tetején.

9. Irak – Szaddám Huszein


Szaddám Husszein Irak ötödik elnöke volt 1979 júliusa és 2003 áprilisa között. A szocializmus és az arab nacionalizmus híve volt. Husszein személyi kultusza abszolút legfőbb hatalmában, a törvények megszegésében nyilvánult meg, ami rendszerint végzetes következményekkel járt. Husszein alatt a katonaság beavatkozott a kormány munkájába. Az elnök a gazdaságpolitikai vezető szerepet az olajipar államosítására és az ország nemzeti bankjai feletti irányítás megszerzésére ruházta.

Husszein rezsimjét az erőszak és az elnyomás jellemezte. Az ország biztonsági erői körülbelül 250 000 ember haláláért felelősek. Szaddám Huszein uralmának az amerikai csapatok 2003-as Irak elleni inváziója ért véget. Husszein elfogása után bebörtönözték, egy tárgyaláson számos emberiesség elleni bűncselekményért elítélték, majd 2006-ban kivégezték.

8.Észak-Korea – Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il


A személyiségkultuszok a propagandát használják fel, hogy idealizált portrét alkossanak a vezetőről és a rezsimről. A "nagy fő elvtárs, Kim Ir Szen" (Id.) néven ismert, szigorú szabályokat állított fel az élet minden területére Észak-Koreában. A polgárokat 5 rétegre osztották a Songbun rendszerben. Egy bizonyos réteghez való tartozás az egyik ős cselekedeteinek köszönhető.

1967-ben Kim Ir Szen létrehozta "monolit ideológiai rendszerét", amely tiltott mindenfajta ellentmondást. Kim Ir Szen 1994-es halála után fia, Kim Dzsong Il vette át a helyét. Az új uralkodó a nemzetközi közösség reflektorfényébe került az erőteljes atomfegyver létrehozására irányuló agresszív kísérletei kapcsán /.

7. Haiti – Francois Duvalier


Haiti először spanyol, majd francia gyarmat volt. François Duvalier 1957-ben országos elnökként került hatalomra. Duvalier, más néven "Doki pápa" belpolitikája erőszakos szervezetekre támaszkodott, amelyeket az általa létrehozott különleges rendőri erők, ismertebb nevén "Tontons Macoutes" vagy "Majdijesztők" hoztak létre az ellenfelek és a társadalom kifogásolható tagjainak megfélemlítésére.

A diktátor legnevetségesebb állításai közé tartozik, hogy hazája fizikai megtestesítőjének tartotta magát. Meg volt győződve arról, hogy különleges kapcsolatban áll Istennel, és anyagtalannak tartja magát, ellentétben egy hétköznapi emberrel. Duvalier odáig ment, hogy dicsőítette a nevét, hogy különleges szerepet adott az Istenhez való imádkozásnak.

6.Oroszország - Joszif Sztálin


Joszif Sztálint a világtörténelem egyik legkegyetlenebb, leghatalmasabb és legvérszomjasabb diktátoraként tartják számon. Az orosz vezető összekeverte a marxizmus és a leninizmus eszméit, és ezek alapján alkotta meg saját eszméjét, amelyet sztálinizmusnak neveztek. Belpolitikája arra irányult, hogy a Szovjetuniót egy túlnyomórészt mezőgazdasági ágazattal rendelkező országból ipari állammá alakítsa. A Sztálin által követett diktatórikus politika következménye az országban 1933-34-ben bekövetkezett katasztrofális éhínség és a lakosság számtalan áldozata volt.

A hatalmas elnyomás eredményeként sok oroszt bebörtönöztek, száműztek vagy meggyilkoltak, a diktátor politikai ellenfeleit pedig megsemmisítették a nagy tisztogatás során. Annak ellenére, hogy Sztálin egyezséget kötött a náci rezsimmel a második világháború elején, Hitler 1941-ben megszállta Oroszországot, ami egy hosszú és véres konfliktus kezdetét jelentette a két hatalom között.

5. Albánia - Enver Hoxha


Enver Hodzsa kommunista diktátor tekintélyelvű rezsimje több mint 40 évig tartott – 1944-től 1985-ben bekövetkezett haláláig. Hodge politikáját sajátos ideológiaként írják le, amely különbözik a marxizmus-leninizmus eredeti ideológiájától. Khoja karizmatikus személyiség volt, ami hozzájárult ahhoz, hogy megőrizze hatalmát és népszerűségét országa polgárai körében. A Hodzsa-kormány nem tartotta tiszteletben a jogállamiságot, a demokráciát és az állampolgárok személyes szabadságát.

A kirakatper utáni bebörtönzés és a kínzás mindennapos jelenség volt az ország életében. Minden ellenvéleményt szigorúan büntettek, a kényszermunkatáborba helyezéstől a kivégzésig. Hodge politikai rezsimje magában foglalta a média feletti ellenőrzést, a külföldre utazók korlátozását. Az iszlám befolyásának korlátozása érdekében betiltották a szakáll viselését.

4. Egyenlítői-Guinea – Francisco Macias Nguema


Egyenlítői Guinea egy kis állam Afrika keleti partján. Francisco Macias Nguema 1968 óta volt az ország első miniszterelnöke. Uralkodása egy 1979-es politikai megrázkódtatásig tartott. Nguema fiatalon árva lett: apját boszorkánysággal vádolták és megölték a spanyol hatóságok, majd valamivel később édesanyja öngyilkos lett. Nguema különféle pozíciókban kezdte megszervezni politikai karrierjét, többek között polgármesterként, területi parlamenti képviselőként és miniszterelnök-helyettesként. Miután 1968-ban szabad választásokat tartottak az országban, Nguema államfői posztra emelkedett.

Ettől a pillanattól kezdve a vezető elkezdett politikai befolyásának kiterjesztése felé haladni a kormányzat összes ágára. 1972-ben, miután az összes politikai párt átalakult az Egyesült Nemzeti Párttá, Nguema életfogytiglani elnöki posztot kapott, akinek abszolút hatalma volt az egész nemzet felett. A kialakult rezsimben az erőszak fontos szerepet játszott. Számtalan családot öltek meg, és egész falvakat semmisítettek meg az elnök parancsára. Nguema viselkedése és néhány furcsa rendelete a kannabisz és más pszichotróp anyagok folyamatos fogyasztásával magyarázható.

3. Vietnam – Ho Si Minh


Ho Si Minh kommunista vezető volt, aki a Vietnami Munkáspárt elnökeként és első titkáraként kezdte pályafutását. Fiatalként Ho Si Minh külföldi országokban tanult és dolgozott, köztük Franciaországban, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, a Szovjetunióban és Kínában. Ho Si Minh politikáját különféle katonai kampányok és számos agresszió jellemezte, amelyek Vietnam függetlenségének kivívását célozták.

A vezető 1976-ban bekövetkezett halála után a vietnami Saigon városát Ho Si Minh-városnak nevezték át az ő tiszteletére. Emellett Ho Si Minh életének és kiemelkedő eredményeinek szentelt múzeumot hoztak létre, portréját a nemzeti valuta bankjegyeire helyezték.

2. Kína – Mao Ce-tung


Mao Ce-tung elnök nagy szerepet játszott a mai erős Kína kialakításában. Kommunista forradalmár, költő, politológus, katonai stratéga - Mao Ce-tung 1949-től 1976-ban bekövetkezett haláláig a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke volt. Uralkodása kezdetén kezdeményezte politikai ellenfelei lemészárlását, akiket "ellenforradalmárként" jellemezte.

Feltételezések szerint 2-6 millió ember halt meg az 1949-es tömeges tisztogatás során. Ce-tung kísérletei arra, hogy a rabszolgagazdaságra épülő kínai gazdaságot különböző iparágak fejlesztésébe ültessék át, pusztító éhínséghez vezetett az országban, amely különböző becslések szerint 15-50 millió emberéletet követelt.

1. Venezuela – Hugo Chavez


Hugo Chavez 1999 és 2013 között volt Venezuela elnöke. Miután elhagyta a hadsereget, Chávez csatlakozott a Bolivar 200 Forradalmi Mozgalomhoz. Sikertelen puccs után letartóztatták és 2 év után szabadon engedték. Chavez az Ötödik Köztársaság Mozgalom tagja lett, és 1998-ban Venezuela első elnökévé választották. Új elnökként az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes imperialista politikát folytatott. Uralkodása alatt a venezuelai életét magas bûnözési ráta, túlzsúfolt börtönök, korrupció, virágzó drogkereskedelem és a lakosság körében elterjedt szegénység jellemezte.

A legjobb tíz érdekesség a személyiségkultusz uralkodóiról a High Five-ból!