A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (INAEA) szerint a nukleáris vagy sugárbaleset „olyan esemény, amely jelentős következményekkel jár az emberekre, a környezetre vagy egy tárgyra. Ilyenek például az egyének halálos hatásai, a radioaktivitás nagymértékű kibocsátása a környezetbe vagy a reaktormag megolvadása." Akár véletlen, akár tervezett, bármilyen formája és oka is legyen, a nukleáris baleset olyan katasztrófa, amely fizikailag, mentálisan, érzelmileg, gazdaságilag és genetikailag érinti az embereket, megváltoztatja és károsítja a géneket, hogy súlyos következményekkel járjon a jövő generációi számára.
10. Three Mile Island – 1979. március 28
A Three Mile Island-i baleset egy 5. szintű atomerőműben történt. 1979. március 28-án a délelőtti órákban egy atomerőműben üzemzavar történt. A baleset során a reaktormag mintegy 50%-a megolvadt, ami után az erőművet soha nem építették újjá. Az atomerőmű helyiségei jelentős radioaktív szennyeződésnek voltak kitéve, de a környezetre gyakorolt sugárzási következmények jelentéktelennek bizonyultak. Ez a nukleáris baleset 13 millió cury radioaktív gázt bocsátott ki a légkörbe, és 2400 USD veszteséget okozott. A balesettel kapcsolatban tíz bírósági eljárás is indult a különböző hatóságokhoz, amelyek felépülése 15 hosszú évbe telt. Szerencsére személyi sérülés vagy személy nem történt.
9. Radioaktív szennyezés Goiâniában – 1987. szeptember 13
Több mint 240 ember volt kitéve sugárzásnak. Egy goiânia-i hulladéklerakó-kereskedő tulajdonosa egy sugárterápiás gép alkatrészét találta meg, amelyet a fosztogatók elloptak és kidobtak. Hazahozta a leletet, hogy megmutassa mindenkinek ezt az érdekes dolgot - egy kék fénnyel izzó port. A forrás apró töredékeit kézbe vették, a bőrön dörzsölték velük, ajándékba adták másoknak, és ennek hatására megindult a radioaktív szennyeződés terjedése. Több mint két hétig egyre többen kerültek kapcsolatba a porított cézium-kloriddal, és egyikük sem tudott az ezzel járó veszélyről. A környezet súlyosan szennyezett volt. Sok épületet le kellett bontani. A fertőzés következtében négyen meghaltak.
8. The Windscale Accident – 1957. október 10
A baleset 1957. október 10-én történt, amikor egy szörftűz plutóniumhalmokat gyújtott fel. A radioaktív szennyeződés 33 halálesetet okozott rák miatt. A baleset 5. szintű a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála (INES) szerint, és a legnagyobb az Egyesült Királyság nukleáris iparának történetében. A tűz során körülbelül 20 000 curie jód-131, valamint 594 curie cézium-137 és 24 000 curie xenon-133 szabadult fel egyéb radionuklidok mellett. Emellett a tejtermelő gazdaságok súlyosan szennyezettek, 15%-kal csökkent a tejeladás.
7. Baleset a Chok River laboratóriumban – 1952
A Chalk River Laboratory (CRL) egy jelentős kutatási és fejlesztési helyszín, amely támogatja és fejleszti a nukleáris technológiát, különösen a CANDU reaktortechnológiát. 1952. december 12-én a reaktorkapu rúdjának összeomlása több kezelői hibával párosulva az NRX AECL reaktor névleges reaktorteljesítményének több mint kétszeresét eredményezte. Hidrogéngáz-robbanások sorozata lökte ki a tároló négy tonnás kupoláját négy méterrel a levegőben, ahol az beszorult a felépítménybe. A hasadási termékek kúria ezrei kerültek a légkörbe, és egymillió gallon radioaktívan szennyezett vizet kellett kiszivattyúzni az alagsorból, és az Ottawa folyó közelében lévő sekély árkokba "ledobni". Az NRX reaktormagot nem szabad dekontaminálni; radioaktív hulladékként el kellett temetni. A fiatal Jimmy Carter, az Egyesült Államok későbbi elnöke, majd az Egyesült Államok haditengerészetének atommérnöke volt azon több száz kanadai és amerikai katona között, akiket a baleset után vezényeltek az NRX megtisztításában.
6. Bravo kastély – 1954. március 1
A Csendes-óceánon fekvő Mikronéz-szigeteken 1946 és 1958 között több mint 20 atomfegyver-kísérletet hajtottak végre. A Bravo kastély volt a kódneve az első száraz üzemanyag-fúziós hidrogénbomba-tesztnek. A tesztet 1954. március 1-jén hajtották végre a Marshall-szigeteken, a Bikini Atollban. Amikor a fegyvert felrobbantották, robbanás történt, ami egy 6500 láb (2000 m) átmérőjű és 75 méter mély krátert hozott létre. A Castle Bravo egy nagyon erős nukleáris berendezés volt, mérete 15 megatonna, ami messze felülmúlta a várakozásokat (4-6 megatonna). Ez a téves számítás az Egyesült Államok által valaha is okozott súlyos radiológiai szennyeződéshez vezetett. A TNT tonnatartalmának egyenértékűségét tekintve a Bravo kastély körülbelül 1200-szor erősebb volt, mint azok az atombombák, amelyeket a második világháború alatt Hirosimára és Nagaszakira dobtak. Ezenkívül a sugárzási felhő több mint hétezer négyzetmérföldet szennyezett be a környező Csendes-óceánból, beleértve az olyan kis szigeteket, mint Rongerik, Rongelap és Utirik. Ezeket a szigeteket kiürítették, de a helyi lakosság továbbra is sugárzásnak volt kitéve. A bennszülöttek azóta is születési rendellenességektől szenvednek. A Daigo Fukuryu Maru japán halászhajó is érintkezésbe került a nukleáris csapadékkal, ami a legénység minden tagjának megbetegedést okozott egy halálos áldozattal. A halak, a víz és a föld súlyosan szennyezett volt, így a Bravo kastély az egyik legrosszabb nukleáris baleset volt.
5. A K-431 szovjet tengeralattjáró balesete - 1985. augusztus 10
Az Echo II osztályú szovjet K431-es tengeralattjáró súlyosan megsérült a vlagyivosztoki tankolás során. A robbanás radioaktív gázfelhőt juttatott a levegőbe. Az incidensben tíz tengerész vesztette életét, és 49 emberről derült ki, hogy sugárkárosodást szenvedtek 10 kifejlődő sugárbetegséggel. Sőt, a tisztítási műveletekben részt vevő 2000 ember közül 290 volt kitéve a normál szabványokhoz képest magas szintű sugárzásnak. A TIME magazin a balesetet a világ egyik "legrosszabb nukleáris katasztrófájának" minősítette.
4. "Mayak" atomerőmű - 1957. szeptember 29
A Majak atomerőmű, más néven Cseljabinszk-40, majd később Cseljabinszk-65, az egyik legnagyobb nukleáris létesítmény az Orosz Föderációban. Az orosz atomfegyver-program szerves részét képezi. Az elmúlt 45 év során ez a létesítmény 20 vagy több balesetet szenvedett el, amelyek legalább félmillió embert érintettek. A leghíresebb baleset 1957. szeptember 29-én történt, leleplezve a szovjetek titkos újságjait. A több tízezer tonna oldott nukleáris hulladékot tároló tartály hűtőrendszerének meghibásodása mintegy 75 tonna TNT (310 gigajoule) erejű kémiai (nem nukleáris) robbanást eredményezett, amely mintegy 2 millió curie-t szabadult fel. radioaktivitás meghaladja a 15 000 négyzetmétert. mérföld, amely legalább 200 ember halálát okozta sugárbetegségben, 10 000 embert evakuáltak otthonából, és 470 000 embert sugároztak ki. Az áldozatok azt látták, hogy a bőr „lehullik” az arcról, a kezükről és más testrészeikről. Egy nagy terület puszta és használhatatlanná vált évtizedek, esetleg évszázadok során. A balesetben sok ember halt meg, több ezren megsérültek, a környező területeket kiürítették. A Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála hétből hatodik szintje "súlyos balesetnek" minősül.
3. Földrengés Fukusima prefektúrában – 2011. március 11
Pénteken hatalmas, 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti részét, több tucat ember halálát okozva és több mint 80 tűzesetben. Egy 10 méteres cunami mindent elsodort a part mentén. A házakat elsöpörték, a kár pedig jelentős volt. És a katasztrófa nem állt meg itt.Japán északkeleti partjainál négy helyen tizenegy reaktort leállítottak szeizmikus vészhelyzeti eljárások miatt. Fukusima prefektúra két telephelyén lévő öt reaktor vészhelyzetet hirdetett a normál üzemi áramellátás és a vészhelyzeti tartalék áramszünet miatt. Egy brit nukleáris szakértő szerint a Fukusima I. atomerőműben történt robbanás inkább "jelentős nukleáris eseménynek" tűnik, amely nagyobb közegészségügyi hatással jár, mint az 1979-es Three Mile Island-i katasztrófa. A finn nukleáris biztonsági hatóság március 15-től 6-osra értékelte a fukusimai baleseteket az INES skálán. Március 24-én az osztrák ZAMG és a francia IRSN adataival dolgozó Greenpeace tudományos tanácsadó elemzést készített, amelyben az általános átlagot 7-es szinten értékelte. A baleset nukleáris szennyezést okozott a környezetben, a vízben, a tejtermékekben, a zöldségekben és más élelmiszerekben. A károsodott területeken élőket biztonságos helyre szállították, és a területen termesztett élelmiszerek értékesítését megtiltották. A japán kormány a leghatékonyabb és legmeglepőbb módszerekkel kezelte a helyzetet. Különféle orvosi vizsgálatokat végeztek, és az embereket megfelelő orvosi ellátásban részesítették.
2. Csernobili katasztrófa – 1986. április 26
A csernobili atombaleset 1986. április 26-án történt az ukrán SSR (ma Ukrajna) csernobili atomerőművében a Pripjaty város melletti 4-es reaktorban. Robbanás történt, amely teljesen tönkretette a reaktort. Az erőmű épülete részben összeomlott, két ember – az MCP kezelője, Valerij Hodemcsuk és az üzembe helyező Vlagyimir Shashenok alkalmazottja – meghalt. A közeli országokat, köztük Oroszországot is súlyosan érintették, és a csapadék mintegy 60%-a Fehéroroszországban landolt. 1986 és 2000 között mintegy négyszáz embert evakuáltak és telepítettek át Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna szennyezett régióiból a kedvezőbb térségekbe. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 4000-re becsüli a halálos áldozatok számát, szemben a Greenpeace-jelentésben szereplő 200 000 vagy többel. A változó mutatók közül 31 halálesetet okozott baleset. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint a csernobili balesetből származó sugárzás 200-szor nagyobb volt, mint a hirosimai és nagaszaki atombombáké. A történelem legsúlyosabb atomerőmű-katasztrófájaként tartják számon, és ez az egyetlen baleset, amelyet a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skála 7. szintű eseményének minősítettek.
1. Hirosima és Nagaszaki atombombázásai – II. világháború, 1945
Ezek a nukleáris katasztrófák nem balesetek voltak, hanem az emberi harag és kegyetlenség legcsúnyább példái. Ez a világ két nagyhatalma közötti háború eredménye volt. A második világháború utolsó szakaszában 1945-ben az Egyesült Államok két atombombázást hajtott végre Hirosima és Nagaszaki városai ellen Japánban, az elsőt 1945. augusztus 6-án, a másodikat 1945. augusztus 9-én. Ez a nukleáris katasztrófa számtalan halálesetet és súlyos fizikai, érzelmi és genetikai problémát okozott, amelyekkel több generáció szembesült. Családok pusztultak el, az emberek pedig egy nap alatt elvesztették szeretteiket, otthonukat és pénzüket. A robbantásokat követő első két-négy hónapban a becslések szerint 166 000 ember vesztette életét Hirosimában és 80 000 Nagaszakiban. Az elhunytak ötöde halt meg sugárbetegségben, körülbelül ugyanennyi égési sérülés következtében, és több mint fele egyéb, betegség által súlyosbított sérülések következtében. A halálesetek második része minden városban az első napon történt. A tanulmány szerint 1950 és 2000 között a leukémiás halálozások 46%-át és a túlélők 11%-át bombák okozta sugárzás okozta. A japánok még egy ilyen nagyszabású katasztrófa és kudarc után is bátran szembesültek ezzel a helyzettel, és Japánt a világ egyik vezető országává tették.
Javasoljuk, hogy nézze meg:
Atomfegyver-tesztek, atomreaktorbalesetek, radioaktív kibocsátások – nincs veszélyesebb! Nagyon szomorú megérteni, hogy a legtöbb esetben maga az ember a felelős a bolygó legrosszabb katasztrófájáért.
