A minimalizmus műfaja a művészet különböző formáiban tárul fel: festészetben, zenében és irodalomban. A XX. század 60-as éveiben keletkezett, és az absztrakt expresszionizmusra adott válaszként jött létre. A minimalisták igyekeztek eltávolodni az absztrakt expresszionizmus kifejező vonásaitól, mivel túlságosan pompásnak tartották ezeket a műveket, lekicsinyelték a művészet lényegét. Éppen ellenkezőleg, a minimalista műfaj művészei egyszerű vonalakból és figurákból próbáltak képet alkotni. A minimalizmus jellemzője a művek értelmezése a néző szemével. Különösen ennél a műalkotásnál távolítanak el minden összetett tárgyat, önkifejezési eszközt, életrajzot és társadalmi műsort. A nézőnek olyannak kell látnia a képet, amilyen valójában: tele szűzi szépséggel és őszinteséggel.
Az alapelemekre helyezett nagy hangsúly miatt a minimalizmus műfaját ABC művészetként ismerték. A legkiemelkedőbb minimalisták többsége szobrász volt, de a minimalizmus a Land Artban is elterjedt, amely a tájképi művészetet célzó műfaj egyik ága, lényegében a tájtervezés egyik ága.
A minimalizmus középpontjában a fény és a tér mozgása is áll, de ennek a műfajnak számos művésze igyekszik az ürességet ábrázolni alkotásaiban.
Azt hitték, hogy a minimalizmus Ázsiából származik. Sok nyugati művész munkásságára, mint például Ágnes Martin, a zen-buddhizmus óriási hatást gyakorolt. A minimalista művészek hatalmas tömegére hatással volt a hindu szentírásokból kölcsönzött „üresség” fogalma. A Mono-ha Ázsia egyik legnagyobb minimalista mozgalma volt. Ez volt Japán első nemzetközileg elismert kortárs művészeti mozgalma. A „dolgok iskolájaként” is emlegetett Mono-ha a XX. század 60-as éveinek közepén keletkezett, majd innovatív művészeti irányzattá vált. A csoport élén Li Ufang és Nobuo Sekine állt. Ez volt az egyetlen egyesület, amely tevékenységét „nem kreativitású” tevékenységként pozícionálta. Az ilyen csoportok elutasították a reprezentáció hagyományos elképzeléseit. Vágyuk az volt, hogy feltárják a világot az anyagokkal és azok tulajdonságaival való interakció révén, hasonlóan a nyugati minimalizmus irányzatához.
Megtekintésre kínáljuk a minimalista művészet leghíresebb alkotásait, kiemelve az ehhez a műfajhoz tartozást. Olyan festményeket és szobrokat is fognak bemutatni, amelyek általában lerombolják a művészetről alkotott hagyományos elképzeléseket, mivel eltörölték a köztük lévő különbségeket.
Frank Stella "Szalagok az ég felé!" (1995)
Frank Stella festőként, szobrászként és nyomdászként az egyik legbefolyásosabb ma élő amerikai művésznek számít. Csíkos festményei, valamint grandiózus nyomatai nemcsak a minimalizmus világát forradalmasították, hanem az absztrakciót is. A szerző megjegyzi, hogy munkásságára a legnagyobb hatást Pollock és Klein absztrakt művészek gyakorolták. De a sors akaratából Frank Stella a minimalizmus egyik alapító atyja lett.
– Bannerek fel! a nácik menetdaláról nevezték el, de úgy tűnik, a kép nevén kívül mindennek nincs értelme. Ez a munka Stella sötét munkáinak nagy ciklusának része. A képen jól látható világos vonalak csak egy kezeletlen vászon maradt a széles fekete csíkok között. Ez a monokróm alkotás az egyik leghíresebb festmény, amely kihívást jelent az absztrakt mozgásnak.
Robert Morris, Cím nélkül (Mirror Cubes) (1965/71)
Robert Morris "Untitled (Mirror Cubes)" című filmje nemcsak a minimalista műfaj megteremtőjeként, hanem konceptuálisként is felfedi őt. A szerző nagy, szürke rétegelt lemezből készült, dekorációként használt dobozokra bukkant még egy baletttársulat előadása közben. Munkájában ezeket a dobozokat tükrökkel fedte le, ezzel megváltoztatva az érzékelés módját, új vizuális tulajdonságokkal ruházva fel az egyszerű szürke kockákat. A kompozíció a néző közvetlen interakcióját célozza a tárggyal: a tükrözött kockák között sétálva a nézők önkéntelenül is önmagukkal ütköznek, és mintha egyedül maradnának gondolataikkal, de mindenkivel egyedül. A műalkotás megcsodálását hirtelen megszakítja a keresés aktusa. Ezen az alapon történik meg a galériatér "inváziója". Az ember kezdi érezni a művészet jelenlétét a láthatón túl.
Ágnes Martin, Vissza a világba (1997)
Martin Ágnes olyan festményeket festett, amelyek semmilyen módon nem ábrázoltak tárgyakat, nevük mégis a természet erős varázsát hangsúlyozta. Martin munkáját a minimalizmust és a színvilágot ötvöző rács ismerte el. A rácsot a vászon terének rendezésére használták. Segített létrehozni végtelen sokféle nyugtató alkotást finom színsémákkal.
A zen buddhizmus és a taoizmus által erősen befolyásolt Martin élete nagy részében nagyon elszakadt a világtól, még Új-Mexikóban is élt. 40 éves korában skizofréniát diagnosztizáltak nála. A „Vissza a világba” című filmet életének 9. évtizedében írta. Abban az időben egy idősek otthonában volt. A kék, barack és sárga csíkok továbbra is a művészet exkluzivitását hangsúlyozták a korrupcióval teli világban, így csökkentette vásznai méretét, hogy kevésbé nehezére esik velük.
Ellsworth Kelly, piros, sárga, kék II (1953)
A második világháború alatti szolgálat egyértelmű hatással volt Ellsworth Kellyre. Bizonyos értelemben természet- és építészeti megfigyelésként használták, majd a gyakorlatban is alkalmazták. Az absztrakció szerző általi alapos tanulmányozása és műveiben való alkalmazása kifejlesztette a minimalizmust. A "Piros, Sárga, Kék" festmények sorozata befolyásolta a festés módját. Amint Kelly felfedezte a monokróm színspektrum, a véletlenszerűség és a több paneles kompozíció végtelen lehetőségeit, létrehozták.
A Red Yellow Blue II hét panelből áll. A központi fekete panel egy elválasztó panel és három panel mindkét oldalon. A végén kék panelek kiemelik Kelly kompozícióját. Ez a mű az egyik legjobb munkája, valamint párizsi tartózkodása során a legnagyobb mű.
Sol Levitt, Festett falak
Sol Levitt pályafutása 40 éve alatt 1350 falat festett, ebből 3500 installáció 1200 helyszínen. A tervek teljesen eltérőek voltak: a fekete palával felvitt egyenes csíkoktól a sokszínű hullámvonalakig, a monokróm geometriai formákig és az akrillal festett világos terekig. A szerző elvetette az alkotó saját kezének hagyományos fontosságát, lehetővé téve számára, hogy másoknak segítsen műalkotása megalkotásában. Falfestményei az általuk elfoglalt terek formáját öltötték, ezért az építészet és a művészet területén is tanulmányozták őket.
Levitt 2007-ben elhunyt, de munkássága tovább él, mert a művész szelleme beléjük ágyazódik. Napjainkban számos művész nem hajlandó újraalkotni falfestményeit, így lehetővé teszi számukra, hogy falat díszítsenek szerte a világon.
Judy Chicago, Rainbow Picket (1965)
A Rainbow Picket egy szoba méretű installáció. Hat különböző színű és hosszúságú trapézból áll. A Los Angeles-i Rolf Nelson Galériában (1966. január) rendezett első önálló kiállításon kívül ez a mű a Zsidó Múzeum „Alapszerkezetek” című alapvető kiállításán is látható volt.Clement Greenberg, a neves kritikus úgy beszélt erről a munkáról, mint a legjobbnak ezen a területen. 2004-ben a Rainbow Picket rekonstrukcióra került, majd az objektum a LAMOCA „Minimalistic Future? A művészet mint tárgy (1958-1968)".
Judy Chicago ehhez hasonló alkotásokkal, saját készítésű términtázataival és sémáival tesztelve a színek lehetőségeit a minimalista műfaj megújítójaként vált ismertté.
Dan Flavin: Cím nélkül (Harold Joachim után) 3 (1977)
A "Untitled (Harold Joachim nyomán) 3" Dan Flavin számos műve egyike. LED lámpákból és fém kapcsokból áll. A szerző három évtizeden át tanulmányozta a fluoreszkáló fény lehetőségeit, munkáját kizárólag kereskedelemben kapható anyagokkal végezte. Miután lemondott az absztrakt expresszionizmus fogalmairól, Flavin elkezdte használni az ilyen berendezéseket, majd bevezette a magas művészet világába. Első pillantásra a munka a lehető legegyszerűbbnek tűnik, de ha alaposan megnézzük, akkor láthatjuk a munka mély kifinomultságát.
Flavin alkotásai a fényjátéknak és a változatos színpalettáknak köszönhetően általában túlmutatnak azon a téren, amelyben elhelyezkednek. A tárgyak lehetővé teszik a néző számára, hogy a LED-ek meleg fényében fürödjön, sajátos hangulatot teremtve.
Eva Hesse, "An Nameless Work (Pieces of Rope)" (1970)
Eva Hesse Németországban született. Ma már innovatív amerikai szobrászként ismerjük a latexszel, üvegszállal és műanyaggal való munkában. Ő alapozta meg a posztminimalizmus fejlődését a XX. század 60-as éveiben. A szerző a legegyszerűbb anyagok tulajdonságait tárta fel az illusztrációkban való felhasználásra sokkal többre.
A "Névtelen mű (Pieces of Rope)" 1970-ben készült, amikor Hesse már a halál küszöbén állt, és társai segítségével készült el. A kiállítás kötélre, horgászzsinórra és drótra feszített latexből készült, a mennyezetre függesztve. Egy kusza mintát szimulál a térben. Hesse eltávolodott a minimalizmus hagyományos letisztultságától, de az anyagmegjelenítési módjait a műfajon belül érzékelik.
Donald Judd, Névtelen állás (1980)
Donald Judd hevesen tagadja kapcsolatát a minimalizmussal. Ennek ellenére ő az egyik alapító atyja. A huszadik század 60-as éveinek elején a szerző bizonyos ellenségeskedést fedezett fel az európai művészeti értékekkel szemben, ezért eltávolodott a szobrászi munkától, és olyan alkotásokat kezdett el készíteni, amelyek nem tulajdoníthatók a fenti művészeti ágak egyikéhez sem. Munkáit a New York-i Major Structures kiállításon is kiállították.
Az 1980-as években Judd függő, függőleges polcokat kezdett létrehozni. Példa erre a „cím nélküli munka” (1980). Eddig ez a fajta munka nem tulajdonítható a festészetnek. Nem szobor. az alkotás 2 féle anyagból készült: alumínium és plexi. Ez azért történik, hogy a néző elgondolkodjon a művészet ellentmondásos természetén: az oldalról látható átláthatatlan és megszállott figurák az előtte lévő tér mélységéhez kapcsolódnak.
Javasoljuk, hogy nézze meg:
A MINIMALIZMUS általános megértése, miért mutatják meg nekünk a múzeumokban. Hogyan kezdett kialakulni a minimalizmus, és milyen hatással volt az életünkre!
